Elég nagy buziság volt az Egy szingli férfitól, hogy ezt az izgalmas sztorit két részre szedte, de úgy érezte, hogy ennek így kellett lenni. És lőn 2. rész …

Buli hegyek

Eljött a hétvége, felmentem a haverokhoz Bp-re. Az első nap egy laza chillezős teraszon sörözéssel indult az este. A végén nem jutottunk el rendes buliba. Az A38-ra felmentünk a fenti tánctérre, de az orkán erejű szél és a hideg nem hozta meg a kedvünket. Megindultunk a pesti bulizós utcák irányába gyalog. A Szabadság-hídon csomó random egyetemista arccal ismerkedtünk meg és nyomtuk nekik a kretént, de nem fullba. Aztán visszafordultunk, mert mindenki bepunnyadt. Az estét fejenként két Pizza Kinges pizza szelettel zártuk. Nem volt semmi több az estében. Közben reméltem, hogy egy lány gondol rám cirka 110 kilométerre onnan.

Második este valami hasonló forgatókönyv szerint indult az alapozás, de nem bíztuk a véletlenre vodka+bomba+pezsgő kombinációval hangoltunk. A nagyobb hatás érdekében szívószállal vettük magunkhoz a mannát. Meg kell hagyni nem tűntünk szomjasnak. A Gozsdu Udvar volt a cél. Hatalmas pörgés volt szombat este. Tetszett nagyon a forgatag. A Gozsdu Manó klubba indultunk. Csapatás hegyek.  Lenyomtunk még pár sört és ilyen szétesős táncokat nyomtunk. Jót éreztünk, közben a tömeg egyre nőtt. Feltűntek ismerős arcok. Hívtak, hogy menjünk A38-ra, mert valami true indie buli volt ott. Elindultunk, én az egyik csajszival kettesben maradtam. Róla tudni kell, hogy nagy kamugépnek ismertem meg, és soha nem tekintettem rá lehetséges barátnőként. Sétáltunk a hajó fele. Gyalogoltunk a Gozsdutól az A38 fele. A Szabadsághíd környékén hozott fel egy furcsa témát. Nem értettem.

Most csak szopatsz, ugye!?

Azzal a történettel állt elő, hogy, akivel én járok lány, az legjobb esetben is csak egy fél lány, mert eredetileg férfinak született. Nem akartam első körben hinni neki. Részeg voltam és könnyen befolyásolható állapotban. Túl kényes volt az egyensúly a boldogság és az új információk között. Nem is nagyon tudhatott a csajról gondoltam én. Aztán olyan infókat osztott meg velem, amiken elgondolkoztam. Nagyon mélyen. Nagyon mélyen magamba zuhantam.  A BME épülete előtt az útpadkán ültem egy órát és azt mondogattam: „Jééééézus, jéééézus”. Semmi több nem hagyta el a számat közben. A pia is pörgetett, de ezzel párhuzamosan voltam totálisan lesokkolva. Ez nem lehet igaz, gondoltam.

Szépen lassan kezdtek összeállni a dolgok. A gyerekkori műtétje. Miért a nagyival él. A műtétből egyből arra gondoltam, hogy átalakító műtétje lehetett, amit az anyja nem támogatott és csak a nagyi fogadta be. Sok ennél kisebb és jelentéktelenebb észrevételem volt. Amit minden igazolt, amit ez az ismerős mondott. De aludtam rá egyet. Viszont reggelre nem hogy alábbhagyott a kíváncsiság, hanem sokkal erősödött bennem. Nem tudtam feldolgozni, hogy „Én most buzi lettem!?  Pedig tapinthatóan a nők legékesebb szervi sajátosságában nyúlkáltam… ”. Reggel küldött egy sms-t a csaj, aki kitálalt, hogy: „Bocsi, a tegnap estéért, nem akarta”. Muszáj volt megkérdeznem, hogy: „Ez most komoly vagy csak szopatás volt?”. Visszaírta rá, hogy: „Ilyen dologgal miért viccelnék?”. Még durvábban szét voltam esve, mint az éjszaka folyamán mikor megtudtam. Az egyik haverom felhívta a csajt, bennem már nem volt annyi. Neki is azt mondta, hogy: „Ilyen dologgal miért viccelnék?”. Nem nyugodtam meg, pedig a beszélgetés közben ki volt hangosítva és eléggé elcsukló hangon beszélt.

Lezárás egy igazi tajparaszt módjára

Reggel néztem a telómat meg a táblagépet és csodálkoztam. Mindegyikről az összes közösségi appot leszedtem részegen elalvás előtt (erre csak korlátozottan emlékeztem az ébredés után). Egy napig el voltam teljesen tűnve a világ színe elől. Estefele keresett telón a „párom”. Annyira elmérgesedett bennem a gondolat, hogy nem tudtam szóba állni és fel sem vettem, mikor hívott. Annyi se volt bennem, hogy meg sem írtam, hogy mi a fészkes fene a bajom. Eltűntem. Tudom, hogy végtelenül nagy bunkóság volt. Mielőtt megtudtam, lehet azt mondani, hogy szerelmes voltam. Hozzáteszem, talán még sohase sem voltam az. Nem tudom milyen ez az érzés. Most viszont minden nagyon klappolt, a testiségnek a legmagasabb szintjét leszámítva és az, hogy a melltartó rajtamaradt. Mindig. Ez aggasztott.

Konklúzió

Naiv voltam, hogy ilyen könnyen feladtam valamit. Ráadásul egy harmadik fél infója alapján, ami ráadásul csöppet sem volt megbízható. Igaz, nem beszélhetek hosszú ismertségről. Ez az egész durván két és fél hét alatt zajlott lett. Ha az idő szempontjából vizsgáljuk az esetet, nem buktam semmit sem. Érzelmileg? Érzelmi világom alapból sem volt egy végeláthatatlan alföldi táj, sokkal inkább egy olyan osztrák Alpok féle hegyvonulat. Mély, már-már a végtelen sötétségbe nyúló völgyekkel tarkítva. Röviden: erőteljesen kontrasztos. Biztosan hibáztam, hogy nem akartam megtudni az igazságot. Valószínűleg előtte sem voltam mindenbe beavatva, az teljesen egyértelművé vált számomra. A tudatlanság hozta el a látszólagos idilli légkört, a boldogságot. Ez lufiként durrant ki, egyik pillanatról a másikra. Felemás érzéseket hagyott bennem. Akárhogyan is csűröm-csavarom, de voltak olyan percek, amelyekre szívesen fogok visszaemlékezni. Habár sajnos, ebből volt jelentősen kevesebb.    Így a körülmények ismeretében, ti milyen döntést hoztatok volna a helyemben? Kíváncsiak letettek volna az igazságra?